Back to Top

Mercado, Teleferico

2015.04.11
 
Szép napot annak, aki várta levelem, aki meg nem, az tegyen a spam levelek mellé és savanyodjon meg a kávétejszine!
 
Ma az autó csúnyán, sunyi módon beszopatott. Gyurcsány után plagizálva: nem kicsit, hanem nagyon.

Reggel beberregtettem Folszit és Fityós szokás szerint uccu.
Azt tudjátok meg, hogy Fityó korrekt kis jószág. Ha rossz a kedve, akkor azt azonnal a tudtodra adja, akkor rángatódzik, durcimorci és nagy feketéket a hátad mögé fingva megáll. Eccerüen megmondja, hogy fáj a feje, most itt nem lesz dugás. Folszi - a kis szemét - frissen indul, és jókedvű kopogással jelzi, hogy ma óriásit fogunk együtt szórakozni. Aztán a legnagyobb akcióban úgy ott hagy, hogy utána csak nézel ki bután a fejedből.
 
Naszóval, a gecó kocsi a felhajtón negyed úton lefulladt. Képzeld el, próbáld beleélni magad!
Ott állsz a világ legfaszább helyén, amit valaha is láthattál, fekszel a hátadon a Folszi ülésben, bámulod az eget. Van két lábad, hozzá egyel több pedálod, egy alig használható kéziféked, amit túl tudsz húzni a függőlegesen, és kurva nagy pánikod. Bal oldaladon ős fák, a jobbon szakadék, alattad kanyar, előtted két vigyorgó kóbor kutya. Melletted párod együtt érzően figyeli, ahogy tikkel a szemed. Imádkozol a mindenhatóhoz, hogy adjon még egy lábat, amivel azt a kurva féket tudnád nyomni…
Mikor kiszállt belőlem a nagyon félsz, akkor óvatosan lábfékkel visszacsalinkáztam a kiinduló pontra, ami azért hasonlított legalább valamelyest a vízszintesre.
Újraberregtem a motort és a gáz óvatos majd heves nyomkodásával próbáltam megtudni, hogy van e kedve Folszinak mégis kijönni az utcára. Közben reménykedtem, hogy nem nyújtok ingyenszinházat a teaház korai vendégeinek és eltakarja egy nagy bokor előlük a faszakodásomat.
Végül, mint az amerikai gyorsulási versenyekben, bőgő motorral, eu normás azbeszt mentes ferodol szaggal nekilódultunk és felértünk. Ketten fogytunk hat kilót tíz perc alatt.
 
Ne hidd kedves olvasó, hogy veled nem fordult volna elő. Ne keverd a dugást a masztival, ehhez itt kéne lenned.
 
Na, más.
Beterveztük, hogy szerzünk netkártyát a lányoknak, meg piacozunk egyet. Utána libegő a Monte hegyre, és ha marad idő, akkor lejövünk a fiatalokkal ide hozzánk, a teaházba.
A tízre megbeszélt találka elcsúszott későbbre, mert a fiatalok gyalog jöttek és a gugli vezette őket. Volt papírtérképük is, amire azért rácsodálkoztam.
 
Egyébként tájékozódáshoz valóban jobb a papír térkép, mert nem zavar meg a sok felesleges info, és ne feledjétek nagyjából napsütés független a kontrasztja. Nem kell takargatni, nem kell szarakodni vele, mint egy elektromos kütyüvel. Felbontását csak a kinyújtott kezeid tudják keretek közé szorítani, így az okos telefonokon látható légyszar méretű pöttyök helyett ábrákat is láthatsz rajtuk. Hátránya hogy kitépi a kezedből a szél. Az okos telefont meg csak a cigó kapná ki a kezedből, feltéve, ha lenne itt olyan.
 
Naszóval találkoztunk és Dóri lányommal és elcsattogtunk netkártyát venni. Tíz perc alatt lerendezte, így lett neki is egy 10 Gigabájtos SIM kártyája uszkve 4.500 forintért. Telefonos kislányok itt is megmosolyogták a családnevünket, mely ugye a Kiss angolul csókot jelent.
Van itt is lottózó. Agyaltam is rajta, mert láttam, hogy a sok sorstárs szottyadt nyugger próbálkozik itt is az aprópénze helyi telekre cserélésével. De loholás volt, így ez mára kimaradt.
 
A piac egy nagy turista szopató. Nem akarok sokat vergődni rajta, pont olyan, mint a pesti nagycsarnok volt a Vámház téren. Nem a mai, mert az szépen meg van csinálva. Ez meg egy elég punnyadt hely. Vehetsz mindenféle gyümölcsöt, gyökeret és sokféle burgonyát.
Érdekességként megjegyezném, hogy itt Dóri lányom vett zöld banánt, mert az finom, meg kell kóstolni. Nos, lehet, hogy finom Angliában, de az itteninek csak a színe stimmelt, a finomsága nem. Próbálták hámozni, de a héj nem jött le róla. Harapdálták tépték, de a finomka nem adta a húsát. Ekkor figyeltem fel egy kedves hölgyre, aki az emeleti galériáról nemet integetett az ujjával, hogy nem ennivaló. Másik kezében pedig egy sárga banán köteget tartott.
Gondolom főzőbanánt akartak a fiatalok betápolni, ettől próbált megóvni. Nálunk összejöttek volna a kofák és a zellercsokrok mögül röhögtek volna rajtunk, itt meg simán kicserélték a szemétté gyalázott finomkákat szép sárga ennivalóra. Érdekes emberek, otthon elzavartak volna a halál f.szára.
 
A másik érdekes dolog inkább szomorú. A rengeteg turista között vannak leputtyadt emberek. Szemmel láthatóan vadásznak, figyelik az embereket. Ők nem a kéregető típushoz tartoznak. Otthon megszokott dolog a zsebes. Itt valahogy elüt a helytől elvárt dolgoktól. Olyan, mint színházban a farmernadrág.
 
A piacra visszatérve még egy pár mondat erejéig.
A halas oldalon volt egy ember, aki hihetetlen sebességgel tisztította a halakat. A mozgása inkább volt egy tánc, mint haltisztítás. Mintha egy táncos rítust ismételgetett volna. Nem láttam mellette pénzgyűjtő kalapot, semmit sem, ami arra vallott volna, hogy ezért az előadásért pénzt szeretne kapni a látogatóktól. Azt sem hiszem, hogy ezért a csarnok üzemeltetője fizette volna. Érdekes volt nézni őt. Olyan érzésem volt, hogy a pali transzban van.
 


 
 
Később átbattyogtunk a Teleferico nevű, általam csak libegőnek hívott kábeles kabinos hogyishívjákhoz. (Aki felment volna Folszival reggel elsőre, az biztos tudja ennek is a nevét, nekem nem jön most be.)
A hosszú menetidő alatt gyönyörű a látvány, az eszméletlen helyekre épített házakra és az ott minden napjaikat élő emberekre.
Aki azt hiszi, hogy ez egy gazdag ország, gazdag emberekkel, az nagyot téved. Van itt is minden a nagyon gazdagtól a mélyszegénységben élőig. Annyi a különbség, hogy nincs minden sarkon egy kéregető „fedél nélkül”-lel a kezében. Szemmel láthatóan a többség meg akar élni valamiből, ezért a TeleFerikébe beszálláskor megakadályozatlanul lefényképeznek, hogy odafenn egy kinyomtatott, igényesen elkészített fotóval várjanak. Fizikai erőszaknak nyoma sincs – nem állják el az utad. Ezzel a pszichédet terrorizálják, te érezd szarul magad a nemet mondásért. Acélos magyar lelkem ezzel nem ingatják meg. Dobta már más is a fényképemet a szemétbe. Engem csak a pazarlás bántott.
 






 
A fenti állomásra érve lehet gyönyörködni a panorámában, elfogadható áron étkezni. Nincs itt lacikonyha és lángosos, az egész hely egyetlen szóval jellemezve: kulturált.
Az egész városban mindenhol vannak nyilvános vécék, melyek asszem mindenhol ingyenesek.
 
Idefenn ebéd után elköszöntünk a lányoktól, akik heves kotkodálással próbáltak dűlőre jutni afelett, hogy miképpen bonyolítsák le a nap további részét. Az egyetlen kakas – Alex, aki Dóri lányom párja - csendben figyelte felülről, hogy udvara milyen mókás. (Látom magam előtt most Dórit, ahogy felháborodik, amint ezt olvassa..)
 
Otthagytuk a csapatot és lelibegtünk. Az alsó parkolóban mindenféle árus van, akik kínálgatják a termékeiket. Szemmel láthatóan nem kínai dolog a kézzel kötött gyerekruha, a különböző fafaragások, ékszerek, meg sok más.
Utadat nem állják el, nem óbégatnak, csak várják a vevőt. Tiszteletre méltó hozzáállás.
 
Amit illik tudni, hogy itt nagy a munkanélküliség, sokkal nagyobb, mint Magyarországon. De nincsenek olyan látható jelei, mint nálunk. Eddig nem láttam erőszakosságot, nem láttam graffitit, ami egyébként a legjobb mércéje a társadalmi állapotoknak.
 
A több órás parkolásért a parkolóházban fizettem kevesebb, mint 1.500 froncsit. Nem siránkozok érte, mint az angolok a fórumokon. Ennyi itt a szolgáltatás.
 
Még közlekedési érdekesség, hogy az egymástól 10 autóhossznyira levő közlekedési lámpák teljesen autonómok. Gőzük sincs egymásról. Itt a zöldhullám olyan mintha nyertél volna a lottón. A gyalogosok rendre mennek át a piroson, ha nincs a közelben autó. A lámpák arról sem tudnak, hogy ott dekkol mellettük a kocsisor. Más helyeken állandó a zöld és csak akkor vált át pirosra ha gombot nyomsz a gyalogátkelőn. Ilyenkor aztán gyalogosként uccu, nehogy egy köztes járdaszigeten ragadj, mert ott bizony nincs zöldet kérő gomb. Akkor aztán jogkövető emberként vágyakozva figyelheted az út túloldalán levő elérhetetlen gombot, miközben az imént vásárolt borod csendben megpimpósodik a kezedben.
 
Hazajöttünk, vacsi, fürcsi.
Felvágtam egy csodaszép nemtommilyen gyümölcsöt, hogy boldogan zárhassam a napot. Nem jött össze, mert a héj alatt volt másfél centi gyümölcshús, melynek olyan őszibarack jellege volt, aztán vagy mag vagy torzsa következett, amit nem vitt a kés. Flexet meg nem hoztunk…
A konzekvencia az, hogy a banán kivételével a déligyümik nagy része vagy egyetlen nagy, vagy marha sok kis magból áll..
 
Kénytelen voltam más nasi után nézni. Hétfőn keresnem kell egy zöldségest vagy őstermelőt, vagy átállok eperre.
 
 
Pá nektek.