2015.04.08.
A mai nap legfontosabb történése az volt, hogy tiszteletbeli nagypapa lettem. A kinevezéssel egy időben felmenőim automatice átmentek dédibe, a párom meg idegösszeomlott nagymamába.
Annak, aki nem tudja elmondom, hogy bakancslistám első és ez idáig egyetlen sora jóval korábban íródott, mint ahogy fenn említett Levente unoka egyáltalán átköltözött volna apuból anyuba… Az utam szervezése számos előfoglalással járt, amit nem akartam visszamondani. Lehet megkövezni érte.
Levente kb 3600 g és 54 centi, de a pontosítások még folyamatban vannak. Nem vagyok bébi szakértő, de első fényképe alapján tiszta apja, ami azért nem egy sikertörténet első lépését mutatja. A fiatalok oly ügyesen keverték ki a dolgokat, hogy a gyermek pont akkor jött a világra, amikor Frankfurtban készültem első repülésemből a másodikba átmenni.
Lisszabonba Frankfurton keresztül jöttem egy átszállással. Hogy miért?
Nos azért, mert életem első repülését nappal szerettem volna megtenni, hisz vén fejem szomjazott az eredeti látványra, nem egy jutubos videóra.
A repülőjegyet kőkeményen megrendeltem egy évvel korábban. Amint a TAP elfogadott foglalást, abban a pillanatban lecsaptam rá. Ekkor még szó sem volt Frankfurtról, egy jó kis délutáni gép lett volna közvetlenben Lisszabonba. Aztán azt a járatot törölték, mehettem volna helyette este nyolckor. Mivel ez kilógott a háromórás uniós tűrésből, a TAP benyelte a frankfurti átszállásos kérésemet olyanra, ami nappal ment. A sors roppant jó fintora, hogy később törölték az esti közvetlent is, lett hajnali háromnegyed ötös, ami egy komoly vicc, mert ugye éjjel fél háromra kimenni a reptérre igen nagy élmény lehet. Az biztos, hogy a repülő menetrendeket nem vésik kőtáblákba, sőt a repülésben az sem biztos ami éppen van.
Nos azért, mert életem első repülését nappal szerettem volna megtenni, hisz vén fejem szomjazott az eredeti látványra, nem egy jutubos videóra.
A repülőjegyet kőkeményen megrendeltem egy évvel korábban. Amint a TAP elfogadott foglalást, abban a pillanatban lecsaptam rá. Ekkor még szó sem volt Frankfurtról, egy jó kis délutáni gép lett volna közvetlenben Lisszabonba. Aztán azt a járatot törölték, mehettem volna helyette este nyolckor. Mivel ez kilógott a háromórás uniós tűrésből, a TAP benyelte a frankfurti átszállásos kérésemet olyanra, ami nappal ment. A sors roppant jó fintora, hogy később törölték az esti közvetlent is, lett hajnali háromnegyed ötös, ami egy komoly vicc, mert ugye éjjel fél háromra kimenni a reptérre igen nagy élmény lehet. Az biztos, hogy a repülő menetrendeket nem vésik kőtáblákba, sőt a repülésben az sem biztos ami éppen van.
Néhány sorban összegezve az első repülés élményét: komáim a repülés rohadt unalmas, a video sokkal jobb. A repcsin nincs gyorscsévélés. Ez az egész hacacáré szerintem csak a pilótának élmény. Neki tuti normális méretű az ülése, nem olyan, mint az enyém volt, amihez minden bizonnyal egy busmanról vettek méretet. Ahhoz, hogy az ülésben található vészhelyzeti rajzon látható kényszerleszállási testhelyzetet fel tudjam venni, ahhoz ki kéne hajítani az előttem levő üléssort, mert most csak a homlokomat tudom az előző utas tarkójára hajtani. Mondjuk ha igazából önkritikát akarok gyakorolni, üléssor ide vagy oda, azt az előre hajolást gömbölyű kisbuddha gyomrom mindenféleképpen kizárja.
Megállapítottam azt is, hogy Isten valószínűleg azért ilyen frusztrált, azért van ennyi rossz dolog a világban, mert baromi uncsi lehet neki nonstop a felhőket nézni felülről.
Nekem nem lett a kedvencem a repülés.
Visszatérve az utazásra.
Szóval reggel egy Lufthansa géppel mentünk Frankfurtba, ahol 50 percünk lett volna az átszállásra. A papírforma szerint az FRA egy 30 perces tranzitra felkészített hely, így nagyon nem aggódtam. Megnéztem minden infót az átszállás módjairól. Olyan szakértő lettem, mint amilyen a szűz gyerek tud lenni kefélésből.
Az infógyűjtés során lett is egy csomó ellendrukkerem, akiknek most üzenem innen okosból, hogy szerencsecsillagom világította az utamat, nem úgy, mint amikor a tetves lottóimat szoktam kitölteni. Így sikeresen átszálltam.
Az infógyűjtés során lett is egy csomó ellendrukkerem, akiknek most üzenem innen okosból, hogy szerencsecsillagom világította az utamat, nem úgy, mint amikor a tetves lottóimat szoktam kitölteni. Így sikeresen átszálltam.
A BUD-FRA repülő egy Boeing volt, aminek még én is csókolommal köszöntem, mert benne volt a korban rendesen. Gondoltam, hogy Frankfurtban majd odaáll a terminálhoz, rányomják a szopócsövet, kisétálok, és szépen elbattyogok a 28-as kapuhoz ahol majd vár egy csilivili TAP gép. Erre 50 perc elég kell legyen.
Hát a dolog nem teljesen így volt.
Hiába volt ez Lufthansa gép, még a terminál közelébe sem engedték, gondoltam félnek a rozsdától, át ne ugorjon a gépről az épületre. A Boeing megállt Frankfurt Rákospalota külsőn, és odaállt mellé egy busz. Rátoltak egy gurulós lépcsőt, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom, a nyelőcsövemtől a seggem lyukáig, hogy hogy a francban fogom megtalálni majd az A28 kaput?
Hiába volt ez Lufthansa gép, még a terminál közelébe sem engedték, gondoltam félnek a rozsdától, át ne ugorjon a gépről az épületre. A Boeing megállt Frankfurt Rákospalota külsőn, és odaállt mellé egy busz. Rátoltak egy gurulós lépcsőt, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom, a nyelőcsövemtől a seggem lyukáig, hogy hogy a francban fogom megtalálni majd az A28 kaput?
A busz elvitt egy pincebejáróhoz amin a csürhe betódult egy aránylag nagy helységbe. Itt egy óriás villanytábla mutogatja, melyik gép honnan indul. A 150 birka – köztük én is – behúzta a féket már az ajtóban és megkezdődött a bejutási verseny és a nyaknyújtogatás. Ez utóbbi miatt egyébként olyanok voltunk, mint Afrikában a flamingók. Aki nem tudja hogy azok milyenek – nézzen utána. Megsúgom, nem a rózsaszínre gondolok.
Én, a tudós kissjani bezzeg már emailban megkaptam, hogy van „nyú gét” – ne keressem a TAP gépemet a 28-on, mert a 38 tették. Itt kezdtem belül sírni, mert Gabi közben kapott egy sms-t otthonról, ami roppant rövid volt: szülünk!
Gabi nem nagyon járóképes, fájnak az ízületei. Az sms után ez az állapot megváltozott nem nagyon járóképesről, nagyon nem járóképesre. Mindenesetre átfúrtuk magunkat a flamingókon, és megkezdtük a nagy menetelést. Gabi reménykedett, hogy nem egynél lépünk be a terminálra, hanem a sor túlsó végén, közelebb a 38-hoz.
Gabi nem nagyon járóképes, fájnak az ízületei. Az sms után ez az állapot megváltozott nem nagyon járóképesről, nagyon nem járóképesre. Mindenesetre átfúrtuk magunkat a flamingókon, és megkezdtük a nagy menetelést. Gabi reménykedett, hogy nem egynél lépünk be a terminálra, hanem a sor túlsó végén, közelebb a 38-hoz.
Nem jött be.
Aki volt már reptéren az tudja, hogy egy repülő parkoló nem éppen azonos a megszokott Tecsó parkolóval. Itt még délibáb is van a folyosó túlsó végén, mert az olyan messze van.
A mozgójárda meg… Na az kész vicc. A sánta két bottal gyorsabb, mint az a szar.
Aki volt már reptéren az tudja, hogy egy repülő parkoló nem éppen azonos a megszokott Tecsó parkolóval. Itt még délibáb is van a folyosó túlsó végén, mert az olyan messze van.
A mozgójárda meg… Na az kész vicc. A sánta két bottal gyorsabb, mint az a szar.
Én toltam a kordén a két kézipogyót, Gabi járdázott. Úgy 30 méterenként vártam rá a járda végén de végülis szarrá izzadva odaértünk a kapuhoz. Ott kiderült, hogy a TAP még sehol, a szopócső végén egy még el nem ment gép van, amibe még szállnak be az emberek.
Lucskosra izzadva előkaptuk a technikai repertoárt, hogy lázas kommunikációba kezdjünk. Szerettük volna tudni pontosan, hogy mi van otthon. Már a nap első felében rájöttünk, hogy a technikáink és az internet nélkül az IQ-nkban a tizedesjel automatikusan ugrik egyet balra. Ráadásként a genyó telefonok ezerrel szopják le az akksijaikat és ha bajban vagy, akkor ezek rátesznek egy lapáttal és rögtön egyjegyűvé válik a töltöttségi százalékuk. Ezzel további jelentős pontokkal csökken az intelligencia szintünk, viszont lendületes növekedésbe kezd az argó szókincsünk.
Szó ami szó Frankfurtban ingyé adják a 220-at, lehet bedugni töltőket!
Azt tudtátok, hogy ezekre a telefon töltőkre a gravitáció máshogy hat? Hiába három deka, akkor is képes a kézipogyó aljára süllyedni, amivel meg arra kényszerít, hogy rögtönzött garázsvásár hangulatot adj annak a helynek ahol éppen vagy. Persze ilyenkor az összes unatkozó lébecoló gecó körülötted járkál és azt stíröli miket pakolsz ki a pogyóból. Biztos várják a tripla pakkos durex-et...
Szó ami szó Frankfurtban ingyé adják a 220-at, lehet bedugni töltőket!
Azt tudtátok, hogy ezekre a telefon töltőkre a gravitáció máshogy hat? Hiába három deka, akkor is képes a kézipogyó aljára süllyedni, amivel meg arra kényszerít, hogy rögtönzött garázsvásár hangulatot adj annak a helynek ahol éppen vagy. Persze ilyenkor az összes unatkozó lébecoló gecó körülötted járkál és azt stíröli miket pakolsz ki a pogyóból. Biztos várják a tripla pakkos durex-et...
Nos, végül megjött az SMS a beszállás előtt három perccel, hogy meg van a gyermek.
Ilyen látványos összeomlást, amit Gabi produkált, hál istennek ritkán látok. Kitörtek az örömkönnyek, várnyomás az egekbe piros fej, vörös szemek, csorgó izzadtság.
Őszintén, ha te lennél a kalauz a repcsin, akkor felengednéd?
Kétlem.
Ilyen látványos összeomlást, amit Gabi produkált, hál istennek ritkán látok. Kitörtek az örömkönnyek, várnyomás az egekbe piros fej, vörös szemek, csorgó izzadtság.
Őszintén, ha te lennél a kalauz a repcsin, akkor felengednéd?
Kétlem.
Nem feszítem tovább, felkerültünk a TAP gépre.
És azt tudtátok, hogy a TAP most 70 éves?
Nos, szerintem ez lehetett az első gépük.
Nos, szerintem ez lehetett az első gépük.
Három és fél óra berregés az égen.
Végül azt sem tudtam mondani, hogy voltam Párizstól 10 kilométerre (igaz csak függőlegesen), mert gecó csigazabálók sztrájkoltak. A gép megkerülte a franciákat és London felé repült. Akkora ökológiai lábnyomot hagytam a bolygón ezzel a kerülővel, hogy barátaim ki ezeket a sorokat olvassátok, most miattam baszhatjátok a szelektív hulladékgyűjtésetekkel spórolt karbondioxid tonnákat. Azt én most ezzel a plusszal mind belefingtam a világotokba!
Végül azt sem tudtam mondani, hogy voltam Párizstól 10 kilométerre (igaz csak függőlegesen), mert gecó csigazabálók sztrájkoltak. A gép megkerülte a franciákat és London felé repült. Akkora ökológiai lábnyomot hagytam a bolygón ezzel a kerülővel, hogy barátaim ki ezeket a sorokat olvassátok, most miattam baszhatjátok a szelektív hulladékgyűjtésetekkel spórolt karbondioxid tonnákat. Azt én most ezzel a plusszal mind belefingtam a világotokba!
Leszálltunk Lisszabonban, eső szakad. Seggem úgy fáj, hogy kék színre asszociálok.
Átcsattogtunk a szállóba, ami néhány száz méterre van a reptértől. Itt a recepcióssal játszottunk olyat, hogy ő beszélt, mi bólogattunk. Tudjátok a portugáloknak nem erősségük az aktivity, nekem meg nem erősségem a gugli translator nélküli kommunikáció.
Átcsattogtunk a szállóba, ami néhány száz méterre van a reptértől. Itt a recepcióssal játszottunk olyat, hogy ő beszélt, mi bólogattunk. Tudjátok a portugáloknak nem erősségük az aktivity, nekem meg nem erősségem a gugli translator nélküli kommunikáció.
A szálló örült jó.Tryp Lisboa Aeroporto.
A budi és a zuhanyzó ajtó üveg!!! A szobától egy függöny ugyan elválasztja, amit használhatsz is a zuhanyzó tested szélesvásznú sziluettjével való ijesztgetés elfedésére. Viszont ezt a függönyt nem tudod használni szánalmas emberi testedből elszabaduló zajok kiszűrésére, amikor ülsz a klotyón. Így, ha tetszik, ha nem párod is fültanúja lesz annak, ahogy megszabadulsz a TAP gépen megevett halas szendvicstől. Azt bónuszként elárulom még, hogy a halas szendvics nem csak befelé büdös, így a zaj lesz a kisebbik gondod…
A budi és a zuhanyzó ajtó üveg!!! A szobától egy függöny ugyan elválasztja, amit használhatsz is a zuhanyzó tested szélesvásznú sziluettjével való ijesztgetés elfedésére. Viszont ezt a függönyt nem tudod használni szánalmas emberi testedből elszabaduló zajok kiszűrésére, amikor ülsz a klotyón. Így, ha tetszik, ha nem párod is fültanúja lesz annak, ahogy megszabadulsz a TAP gépen megevett halas szendvicstől. Azt bónuszként elárulom még, hogy a halas szendvics nem csak befelé büdös, így a zaj lesz a kisebbik gondod…
Az anyagcsere tevékenység komoly logisztikai feladattá válik ebben a szállodában. Légkondi van, ablakon a kilincs csak dísz. Igen mókás látvány lehet a tejüveg ajtón keresztül látni, amikor valaki törülközővel próbálja a szellőző felé terelni azt a levegő mennyiséget, amiből nem szeretne két molekulát sem beengedni a szobába.
Szó ami szó: szállj meg itt barátoddal, barátnőddel – meglátod milyen erős a kapcsolatotok!
Még egy említésre méltó dolog történt - kipróbáltuk a szálló éttermét.
A portugál étlap nekünk arra volt jó, hogy eltakarjuk a röhögésünket. Mivel ez nem egy képeskönyv, így az egyetlen felismerhető infó bunkó fejünknek az ár volt. Első nap nem fukar az ember, így az ár alapján történő szerencsesüti vásárlást kihagytuk.
Miután közöltük, hogy no szpík van inglisül is meg potugéze sem van, kinyomtuk magunkból angol tudásunk legjavát: csikken, pork, batáta…
A portugál étlap nekünk arra volt jó, hogy eltakarjuk a röhögésünket. Mivel ez nem egy képeskönyv, így az egyetlen felismerhető infó bunkó fejünknek az ár volt. Első nap nem fukar az ember, így az ár alapján történő szerencsesüti vásárlást kihagytuk.
Miután közöltük, hogy no szpík van inglisül is meg potugéze sem van, kinyomtuk magunkból angol tudásunk legjavát: csikken, pork, batáta…
Nagyon finom kajákat hoztak, a végtelenül kedves portugálok. Ezek az emberek úgy dolgoznak, hogy mosolyognak. Biztos van valami a reggelijükbe keverve…
A kommunikációs kísérleteink során mindenki kérdezi, milyen nyelven beszélünk. Ezt soha nem válaszolom meg, mert nem érzem az árnyalatnyi különbséget a hungarian meg a hungry között. Félreértenek, és még kövérebbre etetnek.
Mára ennyi.
Sziasztok
...folytatás...