Ma ismét keleti kört tettem meg. Múltkor a lányokkal és Alex-szel, most Gabival.
A kör úgy lett megtervezve, hogy útba essen a múlt héten kimaradt epres süti Sao Vicentében, és a marharagu Faial-ban. Az embereknek a térképük többnyire túra útvonalakat jelölnek, a miénk éttermeket, presszókat és budikat. Így fontossági sorrendben.
A kör úgy lett megtervezve, hogy útba essen a múlt héten kimaradt epres süti Sao Vicentében, és a marharagu Faial-ban. Az embereknek a térképük többnyire túra útvonalakat jelölnek, a miénk éttermeket, presszókat és budikat. Így fontossági sorrendben.
A sziget közepén útba ejtettünk egy magas hegyet, ahonnan belátni az egész szigetet két részre osztó völgyet. Előttünk busz kapaszkodott a meredélyen felfelé. Ütemesen haladt, igyekeztem lépést tartani vele. Füst egy deka se látszott. Ez a tulajdonság az összes eddig látott autóbuszra vonatkozik. Nem tudom, hogy hogyan csinálják. Lehet, hogy itt egyes dolgokat komolyan gondolnak, és a zöld kártya nem csak a papír színére utal, amire azt nyomtatják.
Érdekes volt még busztémában, hogy a hegy tetején a kilátónál nem tudnak ezek a nagy gépek megfordulni, ezért egy alsóbb parkolóból tolatva jönnek fel a kanyargós úton. Tudjátok nyugger német, skandi és angol nem jön fel gyalog száz métert, ha már buszjegyet vett. Ekkora tekintélye van ott az uniós vendégnek. Ha elég sokán fossák össze magukat ezen a párszáz méteren, akkor előbb utóbb jön zsuga ide egy buszforduló megépítésére.
Amikor ezt a dolgot meglátja az ember, akkor megáll benne az ütő. A pilóta ül a gép alsó végén a vezető ülésben hátradőlve és szép komótosan (mint egy tank) tolat felfelé, miközben a tolatólámpája hangos sikolyokkal jelzi, hogy merre van éppen a menet. Az éppen akkor távozni kívánó amatőr gépkocsivezetők nem tudnak mit kezdeni a dologgal, amikor egy ilyen magaspadlós monstrum mögé keverednek, ami csak jön - jön hátrafelé. Nem áll meg biza és ettől menekülőre fogják a dolgot az autósok, már amennyiben van hová. Szerencsémre gyalogos voltam ekkor és nem kerültem bele ebbe a kellemetlen szituba.
Visszatérve a kilátásra. Eláll tőle a lélegzet. De lehet hogy ezt már mondtam.
A hegyoldalak teraszosan vannak művelve. Mindenhonnan látszik a sok befektetett munka, ahogyan ezeket létrehozták. Ezekre a helyekre nehézgépek nem jutnak fel, ez kézi munka. Ahol egy terület kiesik a művelés alól az erózió megkezdődik. A szép szögletes teraszok lekerekítetté válnak és kezdik felvenni a régi meredek hegyoldal formáját, majd a termőréteg sárként lefolyik.
A hegyoldalak teraszosan vannak művelve. Mindenhonnan látszik a sok befektetett munka, ahogyan ezeket létrehozták. Ezekre a helyekre nehézgépek nem jutnak fel, ez kézi munka. Ahol egy terület kiesik a művelés alól az erózió megkezdődik. A szép szögletes teraszok lekerekítetté válnak és kezdik felvenni a régi meredek hegyoldal formáját, majd a termőréteg sárként lefolyik.
A egyik kilátóból szép rálátás nyílik a völgy alján készülő, irdatlan nagy folyómeder építésre. A meder azért készül, mert 2010 februárban egy szokottnál sokkal erősebb esőzésnél, amikor közel egyhavi csapadék hullt le nagyon rövid idő alatt, sárlavinák indultak meg. A katasztrófának több halálos és nagyon sok súlyosan sérült áldozata volt. A sárlavina elpusztította a főváros központját is. Akit érdekel a téma a youtube-on „Madeira Floods - Worst Storm in 100 Years” kereséssel indítson.
Nagyon megrázó, ahogy látod, amint egy technikai társadalomban élő nép áldozatul esik egy esőnek. Megrázó ez máshol is, de Madeira életmenete jobban hasonlít a miénkre, mint Bolívia, vagy a hozzá hasonló helyek.
A főváros újjáépítése tavaly ősszel fejeződött be. Apróbb munkák még lennének, de pénzük már nincs.
Nagyon megrázó, ahogy látod, amint egy technikai társadalomban élő nép áldozatul esik egy esőnek. Megrázó ez máshol is, de Madeira életmenete jobban hasonlít a miénkre, mint Bolívia, vagy a hozzá hasonló helyek.
A főváros újjáépítése tavaly ősszel fejeződött be. Apróbb munkák még lennének, de pénzük már nincs.
Jól kinézegettük magunkat, aztán korgó gyomrunk és teli hólyagunk lekergetett a hegyről. Megcéloztuk az ismert presszót, ahol az epres sütike csábított a múltkor. Sütikéről kiderült, hogy vanilia puding, az eperről meg hogy eper. Gabi megfinnyázta, aztán nekem adta a sajátját is. Köldököm öt centivel mélyebbre süllyedt a hasamban. Állam holnapra a Jáksóénál is jobban el fog tűnni a tokámban.
Kaja után lementem az óceán partjára fogyózni egy kicsit. Bocs fotózni.
Jöttek a nagy hullámok, nagy volt a zajuk is. Egy élmény volt.
Kezem nem ért még a vízhez, mert nem tudtam volna eliszkolni a hullámok elől.
Kaja után lementem az óceán partjára fogyózni egy kicsit. Bocs fotózni.
Jöttek a nagy hullámok, nagy volt a zajuk is. Egy élmény volt.
Kezem nem ért még a vízhez, mert nem tudtam volna eliszkolni a hullámok elől.
Belőttük az újabb célt, a múltkori éttermet, ahol a fiatalokkal ebédeltünk anno. Nem a gyorsforgalmin mentünk, hanem a régi parti úton. Ez a tizennéhány perces útból kétórásat csinál. A hegyoldalba vájt út végig kanyarog a falon, néhol kőbe vájt betonozatlan falú alagutak szabdalják. Szembejövő autók rátapadnak a falakra, a tükrük között alig marad három-négy centi. Izgi.
Gabival megnéztük azt a két kilátót, ahol múltkor voltam. Örültem, hogy tetszik neki.
Gabival megnéztük azt a két kilátót, ahol múltkor voltam. Örültem, hogy tetszik neki.
Az étteremben megismert a múltkori pincérnő. Vigyorogtam, mint a vadalma, és jól felkészülten böktem az előre betanult sorokra az étlapon. Mivel Gabi nem szereti a párolt zöldséget, amivel a disznót körítik, megpróbáltam hasábburgonyát kérni neki. Hát ez nem jött össze. Mindenesetre az én marharagumat azzal hozták, így a szervírozás után vad seftelésbe kezdtünk. Kardoztunk az eszcájggal, végül a megfelő krumplik a megfelelő tányérra kerültek. Gabi édesburgonyája ott is maradt. Ez valahogy nekünk nem izlik. A krumpi legyen sós. Nem kicsit…
Duda módra jól laktunk.
Duda módra jól laktunk.
Mivel ebéd utáni szundi szóba se jöhetett, véremet meg meghívták a hasamban levő emésztési bulira, az agyam elég lappadt volt. Az autóval történő kiállásomkor egy ismeretlen nációjú csoport – talán skandinávok lehettek - nem akart a tolató autóm mögül elhúzódni, leesett állal nézték a kocsi hátsó részét. Gondolom nem értették, hogy mozoghat hátrafelé autó, ha nem világít rajta tolatólámpa. Higgyétek, el egy szem birkában több gógyi van, mint egy skandi turistacsoport tagjaiban együttesen. Ha nem megy előttük felvezető ember zászlóval, akkor mozgásképtelenek. Nem is értem a Volvót meg az Ikeát. Tuti nem a skandik ötlete volt egyik sem. Valaki vitte nekik, ők meg nevet adtak hozzá.
Mire kiforgattam autót Ostobábiából addigra úgy elvesztettem a koordinációmat, hogy majdnem fellöktem egy portugál kisteherautót. Jó nagyot fékezett a vezetője, mi meg ültünk a csokiban az út közepén. A skandik meg boldogan bégettek, hogy nem véreztük össze a norvégmintás szarjaikat. Mentünk a sokkolt kisteherautós mögött szép lassúba, így aranyerem kezdett visszaereszkedni, már nem nyomta annyira az ádámcsutkámat.
Gabival közöltem, hogy nincs vége a bulinak, nem megyünk a nyílegyenes alagútban, hanem tudok egy rövidebb utat a hegyen keresztül.
Az út enyhén emelkedett, majd enyhe nélkül. Később meredek lett majd átment „húbazdmeg”-be. Gabinak olyan hegyes lett a segge a feszüléstől hogy tíz centivel magasabb lett ülve. Na én sem voltam éppen leszedálva.
Az út enyhén emelkedett, majd enyhe nélkül. Később meredek lett majd átment „húbazdmeg”-be. Gabinak olyan hegyes lett a segge a feszüléstől hogy tíz centivel magasabb lett ülve. Na én sem voltam éppen leszedálva.
Itt olyan emberek laknak, akik már nem is tudnak sík talajon megállni, mert feldőlnek. Néztek is minket, hogy mi a fenét keresünk ott. A jó fél órás „rövid út” után visszamásztunk a gyorsforgalmira és elindultunk haza. Ez a rész eseménytelen lett volna, ha nem tudok még egy rövidebb utat…
De Gabi imádkozott, így a teremtő visszaterelt a Via Rapidára egy rövid görbülés után.
De Gabi imádkozott, így a teremtő visszaterelt a Via Rapidára egy rövid görbülés után.
A mai napi dimbek dombok után a kocsifelhajtónk egyszerű lejtőcskének tűnt, hisz még egy normális kanyar sincs benne, csak egy vacak ív.
Alig vártuk, hogy hazaérjünk, mert nassolni akartunk, már majd másfél órája nem rágtunk semmit…
Alig vártuk, hogy hazaérjünk, mert nassolni akartunk, már majd másfél órája nem rágtunk semmit…
Na páá fagyoskodó otthoniak!