Back to Top

Búcsú ebéd, reptér

2015.04.20



Nem nyertem egyik lottón sem, így ma sem megyek kérót nézni a szigeten.
A nap is szottyosan indult, a felhők ugyan elmentek, de valami azért hullt az égből.
A nappalit betölti valamelyik gyümölcsnek az illata, ami nagyon kellemes. Fosás is elmaradt, mondjuk elég sok gyümölcs még itt vár a sorára.
 
Ma búcsú ebédet tartottunk benn az óvárosban, mivel a fiatalok utaznak haza Angliába. Holnap már várja őket a meló. Egy belső udvarban kajáltunk, ahol a fejünk felett nagy banánköteg lógott a fáról – gondolom igazi. A kaja óriási tányéron, óriási adag.
Hat emberre a kaja, pia kávé kijött egy húszezresből forintban persze. Madeira egyáltalán nem tartozik a drága helyek közé. Bárhová is tér be az ember az árak azonosnak tűnnek. Persze ne keverjük bele az osztályon felüli helyeket, aminek még a közelében sem jártunk.
 
Az érdekesség ezen a napon az volt, hogy a Pingo Doce nevű közért parkoló pincéjéből elsőre nem találtuk a gyalogos kivezető utat, de végül azért csak kikeveredtünk. Köszönhető ez annak, hogy ez az épület is egy domboldalba van építve, így észrevehetetlen volt, hogy a mínusz kettőn vagyunk. A P2 feliratra meg nem haraptam rá, lásd a reptéri meg nem talált nem létező P4 parkolót, a portugál számozásokban ne keress logikát. A parkolóházakban az egy kocsira eső hely kisebb, mint az otthon megszokottak, de ez abszolút nem zavarja a helyieket abban, hogy az utcán megszokott extrém parkolási szokásaikat ide is lehozzák. Minden további nélkül ráparkolnak a mellettük álló kocsira úgy, hogy annak az ajtaját csak résnyire lehet kinyitni. A padlóra rajzolt vonalak és a párhuzamosság itt még köszönő viszonyban sincsenek.
 
A Pingo Doce mint vásárlóhely szénné van beszélve a magyarok között, hogy itt lehet olcsón kajához jutni. Nos, sok áru van itt, de a közelébe sem ér a mi falusi hipermarketünknek. Tipikus belvárosi közepes közért, iszonyú mosatlan seggszaggal. Bizony isten a szemetes mellé ejtett két napos csirkebélnek is Ninariccsi illata van az itteni halszaghoz képest. Pedig az áru gusztán van kipakolva, jégben áll az egész.
 
Délután a fiatalokat nem kísértük ki a gépükhöz, mert itt is egy órával gépindulás előtt zár a check-in. Nem volt kedvünk ott állni még egy-másfél órát, hogy integessünk egy olyan gépnek, aminek lehet, hogy a túl oldalán ülnek. Ez csak egyik ok volt, a másik nyomósabb az volt, hogy Gabi lábfájása felvonult a derekába. Arra gondolunk, hogy a virágkarneválos ácsorgás betett neki. A Voltaren persze benne van a gyógyszeres dobozban, de az tőlünk 3423 kilométerre van…
 
A lányok gépe a Monarch társaságé, gondolom fapados – nem tudom, nem néztem utána. Jó negyven percet ácsorgott, mert elengedték előtte még azt a TAP gépet is, amelyiknek fél órával utánuk kellett volna indulnia. Persze közben volt érkező TAP gép is, meg ismeretlen szürke, valószínűleg katonai gép is. Így a fiatalok még majd háromnegyed órát öregedtek Madeirán, de felszállás után a pilóták nyomták neki, mert Londonig tíz percre lefaragták a késést. Indulásukat az interneten a flightradaron néztem és integettem virtuálisban a fotelból. Ági a rosszlány az utolsó pillanatig online volt. Gondolom végül leharapta a fejét a monarchos sztyuvi, hogy kapcsolja már ki a telóját, mert a chate látszik a pilótáknál az airbus computerén is.
 
A Monarch valami skandináv cég asszem. Kíváncsi lennék, hogy ők rénszarvastőggyel töltött szendvicset adnak-e kajára, mert az rímelhet esetleg a TAP-os halas szendvicsre.


...folytatás...