Tegnapi beszámolóból kimaradt, hogy hazafelé menet az egyik betorkoló utcából vagy kocsifelhajtóról jött fel egy kocsi, aminek láttuk az olajteknőjén a leeresztő csavart. Az autó egy pillanat alatt jelent meg tőlünk öt-tíz méterre, lámpái az égre meredtek, a vezetőt nem láttuk, mert takarta a kocsi orra. Amilyen pillanat alatt jelent meg olyan gyorsan meg is torpant. Mindketten összerezzentünk és önkéntelenül balra húzódtunk a Folsziban. Gondolom a feljövő kocsi vezetője helyzetértékelést tartott ott állva, mert tuti, hogy eddig a pontig hajtva halvány gőze se volt arról, hogy mi folyik kinn az úton, amire felhajtani készül. Azért van kurázsi ezekben az emberekben.
Minap láttam az egy nagy áruszállító teherautót, aki jobb híján egy személykocsi parkolóba tolatott be. De van már a látványok között tolató szemetes meredeken lefelé, valamint hegytetőre tolató utasokkal teli autóbusz is. Na, ennyit mára a lejtőkről, gondolom kezd uncsi lenni. Bár nekem már jön a bátorságom, kéne még két hét itt és rossz magyarként már én szopathatnám a friss husikat, akik még csak most érkeztek.
Szóval mára ismét egy kisebb déli túrát szerveztem, olyan autóval sétálósat. Megyünk, és ha valami tecc, akkor megállunk és fotózgatunk.
A Google Navigáció segítségével a startponttól ötven méterre utat tévesztettem.
Azért könnyű itt nekem navi mellett eltévedni, mert egyrészt rossz a telóm kalibrációja. Így a navi álló helyzetben nem tudja mi van előttem, nem tudja, hogy merre néz a kocsi orra. Menet közben kisakkozza abból a feltételezésből, hogy úttesten haladok és nem máshol. A tévedései itt akkor jönnek elő, ha az elágazások, nem derékszögűek, hanem olyan kis szögek, amiknél a rossz útra tesz fel a műhold pozíció alapján. Ilyenkor, ha az feltételezése és a valós mozgás eltér egymástól, akkor pánikba esik. Pörgeti a nézetet, rakosgat egyik útról a másikra. Próbál infót szerezni a mozgásomból, de ilyenkor többnyire megállok, ha tudok. A pánik meg a gépezetben tovább nő. Hazudik is, hogy nincs GPS jel, kitalál ez mindent, csak azt nem mondja, hogy hopp elvesztem. Derékszögű kereszteződések a városon kívül olyan ritkák, mint a fehér holló.
A Google dolgaival kapcsolatban ezen a helyen azért merülnek fel kételyeim. Kérdés hogy a technikánk fel van-e már nőve az önmagát vezető kocsihoz, mert itt nincs helye tévedésnek. Megnézném azért a Google csomagszállító kutyáját is ezen a terepen. Aki nem tudja azmiaz, annak jutúb: „Google robots: Boston Dynamics” vagy „google BigDog”
Azért könnyű itt nekem navi mellett eltévedni, mert egyrészt rossz a telóm kalibrációja. Így a navi álló helyzetben nem tudja mi van előttem, nem tudja, hogy merre néz a kocsi orra. Menet közben kisakkozza abból a feltételezésből, hogy úttesten haladok és nem máshol. A tévedései itt akkor jönnek elő, ha az elágazások, nem derékszögűek, hanem olyan kis szögek, amiknél a rossz útra tesz fel a műhold pozíció alapján. Ilyenkor, ha az feltételezése és a valós mozgás eltér egymástól, akkor pánikba esik. Pörgeti a nézetet, rakosgat egyik útról a másikra. Próbál infót szerezni a mozgásomból, de ilyenkor többnyire megállok, ha tudok. A pánik meg a gépezetben tovább nő. Hazudik is, hogy nincs GPS jel, kitalál ez mindent, csak azt nem mondja, hogy hopp elvesztem. Derékszögű kereszteződések a városon kívül olyan ritkák, mint a fehér holló.
A Google dolgaival kapcsolatban ezen a helyen azért merülnek fel kételyeim. Kérdés hogy a technikánk fel van-e már nőve az önmagát vezető kocsihoz, mert itt nincs helye tévedésnek. Megnézném azért a Google csomagszállító kutyáját is ezen a terepen. Aki nem tudja azmiaz, annak jutúb: „Google robots: Boston Dynamics” vagy „google BigDog”
Útközben találtunk egy érdekes üzletet.
A rengeteg légyből ítélve ez egy autentikus zöldséges, hentes, kocsma, presszó, étterem együttes volt. Az öreg tulaj meg volt áldva rendesen üzleti érzékkel, mert az összes gyümi mellé oda volt írva, hogy biological. Mondjuk nyilvánvaló volt, hogy nem a Maderiai Mechanikai Művek termékét látjuk. Kaptam tőle egy tisztes zacskóval mindenféle tökszerűséget, meg egy fürtös paradicsomra hasonlító, de szilva ízű és fidesz színű valamit. Ezen felül vettem egy nagy papaját, mert Binder Jani aszonta hogy az jó, hiába nem ízlett a múltkor. Most miatta megerőszakolom magam egy másikkal, legyen már igaza.
A rengeteg légyből ítélve ez egy autentikus zöldséges, hentes, kocsma, presszó, étterem együttes volt. Az öreg tulaj meg volt áldva rendesen üzleti érzékkel, mert az összes gyümi mellé oda volt írva, hogy biological. Mondjuk nyilvánvaló volt, hogy nem a Maderiai Mechanikai Művek termékét látjuk. Kaptam tőle egy tisztes zacskóval mindenféle tökszerűséget, meg egy fürtös paradicsomra hasonlító, de szilva ízű és fidesz színű valamit. Ezen felül vettem egy nagy papaját, mert Binder Jani aszonta hogy az jó, hiába nem ízlett a múltkor. Most miatta megerőszakolom magam egy másikkal, legyen már igaza.
Namost a komplexum zöldséges része egy állvány volt a bejáratnál. Beljebb már ez hentes üzletté változott, és ott a mennyezetről lógott egy fél marha vagy egész. A fene se tudja, nem számoltam a lábait. Az öreg tulaj egy akkora kést élezett, amekkora machetét lengetnek a gyilkolászós videofilmeken. Mondta angolul portugálul és sokgesztusul, hogy amit itt kivagdos a marhából azt lenn az étteremben megsüthetem magamnak. Szimpi hely volt, mert a hús tuti friss. Biztos megeszik ma a turisták, egyébként elviszik a nyüvek, legalábbis feltételezem a legyek számából, akik vígan keféltek mindenen. Biztos, hogy ők is rendesen megdolgozzák a husit mielőtt átmegy a kampóról turistailag az étteremben rakott tábortűzig.
Mi maradtunk a biological gyümiknél. Majd keresek benne papajakukacot ha valami nagyon autentikusra vágyok..
Továbbállva két csodás völgyet fotózgattunk. Lenyűgöző a rengeteg művelt terasz. A házak körül olyan helyeken vannak művelések, ahová kell kurázsi kimenni kapálni. Aki feltöltötte reggel magát valamilyen szesszel azt tuti, hogy a természetes szelekció kivégzi.
Rengeteg a banánfa. Gondolom sok macera nincs vele, max az hogy ki kell támogatni jó erős botokkal, fosznikkal, amijük éppen van, mert nem maradna meg a lábán a nehéz termés alatt. A fürtöket kék nylonzacsiba húzzák, úgy érik a fán. Nem tudjuk mi a szerepe, melegen tartás vagy UV fény védelem, vagy mi. Nem is kerestük az okát, valaki majd megmondja okosba. A lényeg az, hogy csak kék zacsiba húzzák, se feketét se átlátszót nem láttunk.
Ahol a művelés abbamaradt, az erózió mindent tönkretesz.
Rengeteg az üres romos ház. Érthető, mert a fiatalok elmennek innen, civilizált életre vágynak, nem banánzacskózásra és akrobatikus kapálásra.
Rengeteg a banánfa. Gondolom sok macera nincs vele, max az hogy ki kell támogatni jó erős botokkal, fosznikkal, amijük éppen van, mert nem maradna meg a lábán a nehéz termés alatt. A fürtöket kék nylonzacsiba húzzák, úgy érik a fán. Nem tudjuk mi a szerepe, melegen tartás vagy UV fény védelem, vagy mi. Nem is kerestük az okát, valaki majd megmondja okosba. A lényeg az, hogy csak kék zacsiba húzzák, se feketét se átlátszót nem láttunk.
Ahol a művelés abbamaradt, az erózió mindent tönkretesz.
Rengeteg az üres romos ház. Érthető, mert a fiatalok elmennek innen, civilizált életre vágynak, nem banánzacskózásra és akrobatikus kapálásra.
A szép házak nyaralók. Le vannak zárva, ha nincs itt a gazda. Van ahol ponyva alatt áll a kocsi, a tehetősnek meg biztosan a garázsban. Gondolom sokan élnek meg lakás kiadásból is. A zárt házaknál látható hogy a gazda nem csak dolgozni ment, nem száradnak ruhák, nincsenek kinnfelejtett dolgok.
Egyre nagyobb tért hódít itt a gyalog turizmus is, a biciklis és egyéb sporthoz köthető vendéglátás is. A szállodákba járó tehetős közönség gondolom arányában csökken az olcsóbb turisták irányában, akik nem tartják lényegesnek a fűtött medencét a szállás területén. Ebből még tud a helyi vidéki lakosság valamilyen megélhetést kicsikarni.
A szépségek mellett meg kell látni az itt levő szegénységet is.
A madeirai kéregetők nem agresszívek, legalábbis egyetlennel sem találkoztam, aki belépett volna a személyes terembe. Szomorú látni, hogy a paradicsom nem mindenkinek az, amilyennek mi szeretnénk látni. Találkoztunk életerős fiatalemberrel is, akinek szemmel láthatóan keze lába megvolt ahhoz, hogy valamit dolgozzon. Vajon mi vezethette arra, hogy kéregessen? Vajon mikor adta fel?
A madeirai kéregetők nem agresszívek, legalábbis egyetlennel sem találkoztam, aki belépett volna a személyes terembe. Szomorú látni, hogy a paradicsom nem mindenkinek az, amilyennek mi szeretnénk látni. Találkoztunk életerős fiatalemberrel is, akinek szemmel láthatóan keze lába megvolt ahhoz, hogy valamit dolgozzon. Vajon mi vezethette arra, hogy kéregessen? Vajon mikor adta fel?
Ha belegondolunk, hogy otthon, ha valakinek nincs munkája és akar, akkor talál valamit. Ha nem lakóhelyén, akkor megy más városba, vagy megy külföldre. De itt ezen a két budapestnyi szigeten nincs erre lehetőség. Innen nem lehet elhajózni, mert nincs személyhajózás. Biztos lehet teherhajóval, vagy gázszállítóval bliccelni, de nem biztos. Innen egy út van Európa felé, mégpedig a repülő. Az biztos nem öt forint a helyieknek sem.
Azért, hogy a koldusos bejegyzésem mellé meg legyen a kontraszt, elmondom, hogy a helyi Siófok-alsón megtaláltam Madeira legjobb kajáját.
Nem röhögni! Marha minyont ettem sült ananásszal. A két husi bacon szalonnába volt göngyölve, és egy-egy szelet sült ananászon trónolt. Hoztak hozzá öntetként olyan trutymákot, ami a vadas mártásra emlékeztetett. Ez azért is ízlett nekem különösen, mert amikor Gabinak említem hogy szeretem a vadast, ő aszongya látogassam meg anyámat.
Gabi is marhát evett. Neki is ízlett roppantul a kaja.
A felszolgáló hölgynek hami után adtam egy ötös borravalót. Ő is úgy örült neki, hogy csak na. Itt úgy látszik nem olyan bevett szokás a borravaló, mint magyarhonban, ahol, ha nem adsz örülhetsz, ha nem vernek meg. Kaja előtt is mosolygós volt, de utána, amikor fotóztam, majdnem felakadt a szája a fülére.
A madeiraiak nem kedvelik a disznót. Úgy is néznek a disznó evőre, mint egy fura emberre. Mi meg vissza, hiszen szerintünk meg ennyi tengeri szemetet, mint amit ők esznek, nem lehet ép elmével bekajálni. Na mindegy.
A madeiraiak nem kedvelik a disznót. Úgy is néznek a disznó evőre, mint egy fura emberre. Mi meg vissza, hiszen szerintünk meg ennyi tengeri szemetet, mint amit ők esznek, nem lehet ép elmével bekajálni. Na mindegy.
Eszem én a marhát csak süssék meg rendesen, nem akarom én élve megenni, ahogy az angolok.
Egyébként eléggé fantázia szegény a portugál konyha, legalábbis ami a marhát, disznót illeti. Pörkölt nincs. Savanyúság az sem sincs. Kapsz egy szelet félnyers marhát, mellé egy saláta levelet, egy gerezd narancsot, meg szinnek egy pincsipöcsnyi reszelt sárgarépát. Oszt jó napot. Se ecet se semmi.
Egyébként eléggé fantázia szegény a portugál konyha, legalábbis ami a marhát, disznót illeti. Pörkölt nincs. Savanyúság az sem sincs. Kapsz egy szelet félnyers marhát, mellé egy saláta levelet, egy gerezd narancsot, meg szinnek egy pincsipöcsnyi reszelt sárgarépát. Oszt jó napot. Se ecet se semmi.
Mai utolsó szösszenetem a tankolás lenne.
Itt nagyon nem divat, hogy a kutas tankoljon neked. Nem úgy, mint otthon, ahol úgy kell lerúgnod a tanksapkáról a sáskát, mert aztán dörrentheted neki a százast lelkiismeretfurdi miatt.
Itt vártam egy darabig, amire kijött a hölgy, mert rájött, hogy olyan isten nincs akiért megfognám a pisztolyt. Mint említettem itt valamilyen rejtélyes elgondolásból nem írják ki, hogy diesel. Gasoleo a neve, a benzinnek meg gasoline. A pisztoly itt is fekete, nem zöld, mint a benyáé.
A kútfejek azok döbbenetesek. Egyrészt van rajtuk annyi gomb mindenféle számokkal, euró jelekkel, hogy kell hozzá egy félkarú rabló tanfolyam mire egyáltalán a közelébe mernél menni. Másrészt legalább harminc éves a külsejük, belül ugyan digitális dolgokkal vannak tele, de kívül félsz tőle hogy véletlenül letörsz belőlük valamit, mert már előzabálta a korrózió.
Szóval kivártam a hölgyet, aki belekattogott 36 litert. Kapott egy euro jattot, de ő nem lett meghatott, inkább jót mulatott azon, hogy a shop bejárati ajtaja mögötti láthatatlan lépcsőn akkorát zökkentem, hogy a seggem a lapockámig csúszott fel. Nem voltunk egymásnak szimpatikusak, de mindegy. Hogy száradjon ki a tartálya!
Kezdem kétleni, hogy ennek az autónak csak 45 literes tankja van, mivel az óra szerint több mint félig volt. Most sikerált 6 literrel közlekednem, ami nem rossz.
Rémületes gondolatom az, hogy egyszer sikerül annyira lemeríteni a tankot, hogy dombnak felfelé nem ér bele a szivattyú a maradék gazolinba és jellegzetes majdnemürespoharas szívószálas szörcsögő hang után leáll a reaktor. Oszt tolathatok vissza motor nélkül laposföldig.
Rémületes gondolatom az, hogy egyszer sikerül annyira lemeríteni a tankot, hogy dombnak felfelé nem ér bele a szivattyú a maradék gazolinba és jellegzetes majdnemürespoharas szívószálas szörcsögő hang után leáll a reaktor. Oszt tolathatok vissza motor nélkül laposföldig.
Na ennyi mára, pá mindenki.
Engem vár a papaja.
Engem vár a papaja.